Útmutató a végrehajtási eljárás megindításához II. – Letiltás

dr. Hegedüs-Lénárd Erika

Miután áttekintettük a végrehajtási eljárás megindítását, térjünk is át a végrehajtási kényszer tényleges alkalmazásának eseteire.

Ahogy arra már korábban is utaltam, az adós önkéntes teljesítésének elmaradása esetén a végrehajtó állami kényszer alkalmazásával fogja a tartozást behajtani. Ehhez egyrészt az 1994. évi LIII. törvény (továbbiakban: Vht.) 47. § alapján lefolytatott vagyonkutatás eredményeit, másrészt pedig a helyszíni eljárás során feltérképezett vagyoni viszonyokat fogja alapul venni.

A vagyonkutatás lefolytatása során a végrehajtó adatszolgáltatás keretein belül felkeresi a közhiteles nyilvántartást vezető hatóságokat annak érdekében, hogy felvilágosítást kérjen az adós nevén vezetett vagyontárgyak köréről, valamint az azokat esetlegesen terhelő igényekről. Kifejezetten megkeresésre kerül az ingatlan-nyilvántartást vezető hatóság, a gépjármű hatóság, egészségbiztosítási szerv, adóhatóság, cégbíróság, pénzforgalmi szolgáltatók, befektetési szolgáltatók, vízi és légi járművek lajstromát vezető hatóság, illetve a hitelbiztosítéki nyilvántartást működtető szervezet.

A törvény nagy hangsúlyt fektet az így kapott adatok szabályszerű kezelésére. A jogalkotó kiköti, hogy a végrehajtónak az adatok beszerzése iránti megkeresésében meg kell jelölnie a végrehajtási ügy vagy a végrehajtás alapjául szolgáló okirat számát, ugyanis ezzel igazolja a megkeresés jogalapját. Továbbá a jogszabály kiköti a megkapott adatok kiadhatóságának a körét is. A végrehajtó a hivatalos eljárása során tudomására jutott adatokat köteles megvédeni a jogosulatlan hozzáférés, nyilvánosságra hozás, és azok törvényellenes módon vagy ilyen célból történő felhasználása ellen, azokat csak a jogszabályban meghatározott esetben tüntetheti fel az intézkedéseiről szóló iratokban, és hozhatja azokat mások tudomására.

A helyszíni eljárással összefüggésben mindenekelőtt kiemelném a végrehajtók azon (jog)gyakorlatát, miszerint – a végrehajtási lapon a jogosult áltat tett kifejezett nyilatkozat ellenére – minden esetben foganatosítják a helyszíni eljárást. Álláspontjuk szerint e nélkül nem tudnának kétséget kizáróan közokirat formájában nyilatkozni arról, hogy a kötelezett valóban nem rendelkezik végrehajtás alá vonható és értékesíthető vagyontárggyal. 

A Vht. egyértelműen kimondja, hogy mely időpontokban lehet a helyszíni eljárást lefolytatni. 

A végrehajtási cselekményeket – vasárnap és munkaszüneti nap kivételével – bármely napon, reggel 6 óra és este 10 óra között lehet elvégezni. (Vht. 42. § (1) bek.)

Fontos, hogy a végrehajtónak jegyzőkönyv formájában dokumentálnia kell az eljárási cselekményét. Főszabályként a jegyzőkönyvet a helyszínen kell elkészíteni és azt utóbb kézbesíteni a feleknek. (Vht. 35. § (1) bek.) Amennyiben az adós vagy nagykorú családtagja nincs jelen az eljárás helyszínén, úgy a végrehajtónak tanút kell alkalmazni. Ha az adós jelen van a helyszíni eljárás lefolytatásakor, azonban ellenszegül a végrehajtónak, úgy lehetőség van vele szemben akár rendőri erő igénybevételére is.

Nem elhanyagolható szempont a helyszíni eljárás költségvonzata sem. A felmerült költségek mértékét a bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 8/2021. (X. 29.) SZTFH rendelet (továbbiakban Dsz.) határozza meg. 

Dsz. 10. § (1) A végrehajtót a helyszíni eljárási cselekmény foganatosításáért

a) hivatali helyiségén kívül, de a székhelyén foganatosított eljárásért minden megkezdett óráért 9000 forint munkadíj és 4500 forint költségátalány, továbbá helyszíni eljárási cselekményenként 2500 forint utazási költségátalány;

b) székhelyén kívül foganatosított eljárásért minden megkezdett óráért 9000 forint munkadíj és 4500 forint költségátalány, továbbá helyszíni eljárási cselekményenként 3500 forint utazási költségátalány illeti meg. 

Ezen költségek a végrehajtási költségekhez kerülnek felszámolásra, melyeket főszabályként az adósnak kell majd viselnie, azonban a Vht. 52. § d) pontja szerint fennálló szünetelő ok esetén a végrehajtást kérővel szemben is érvényesíthető.

Miután a végrehajtó meggyőződött arról, hogy az okirati cím valóban az adós lakó-, vagy tartózkodási helye, illetve felmérte az ott található vagyontárgyak körét, tovább folytatja az eljárását.

A soron következő kényszercselekmények, amik felmerülhetnek: a munkabér letiltás, a hatósági átutalási megbízás, vagy közismertebb nevén „inkasszó” lesz. Más kényszerítő eszközökhöz képest ezen intézkedések alkalmazási elsőbbsége két okra vezethető vissza. Egyrészt ezen cselekmények megtételével lehet a legkönnyebben és leggyorsabban realizálni a fennálló követelést, másrészt pedig alacsony tartozások esetén a fokozatosság és arányosság elve is azt diktálja, hogy ha az adós rendelkezik ezen vagyonelemek bármelyikével, úgy a végrehajtó elsősorban ezekre intézkedjen és ne mondjuk az adós ingatlanára, vagy jelentősebb értékű vagyontárgyaira.

Először nézzük meg a munkabér letiltás szabályait. A munkabér lefoglalásához a végrehajtónak úgynevezett letiltási rendelvényt kell kiállítania, mely az alábbi információkat tartalmazza. Fel kell rajta tüntetni, hogy az adós kinek, milyen jogcím alapján, mekkora összeggel tartozik. A követelés összegét tőke, kamat és járulékos költségek (ideértve a végrehajtási költségeket is) lebontásában kell megadni. A szabályszerű teljesítéshez szükséges a jogosult, illetve a végrehajtó iroda bankszámlaszám adatai is, amiket szintén fel kell tüntetni. Mint ahogy minden intézkedéséről, a végrehajtónak erről is tájékoztatnia kell a feleket, akiknek a tudomásszerzéstől számított 15 napon belül lehetőségük van végrehajtási kifogással élni.

Itt megjegyezném, hogy a végrehajtási kifogásnak önmagában nincs halasztó hatálya a munkabér letiltás megkezdésére, tehát amennyiben a kötelezett el szeretné kerülni a levonást a keresményéből, úgy a foganatosító bíróságnak címezve egy végrehajtási eljárás felfüggesztése iránti kérelmet is be kell nyújtania, melyben előadja azt a méltányolható körülményt, mely az eljárás megakasztására alkalmas (Vht. 48. § (3) bek.).

A letiltás foganatosítása során a munkáltatónak szigorú együttműködési kötelezettsége van a végrehajtóval. Amennyibe például nem tud eleget tenni a levonásoknak, úgy annak akadályáról haladéktalanul tájékoztatnia kell a végrehajtót. Ilyen levonás alól mentesítő körülmény lehet például, ha az adós keresménye nem éri el a mindenkori minimálnyugdíj legalacsonyabb összegét, mely jelenleg 28.500,- Ft, vagy kettőnél több letiltás terheli adós munkabérét, melyről kicsit később bővebben is írok.

A letiltás foganatosításakor a munkabér járulékokkal csökkentett összegét kell alapul venni, azaz „a nettó munkabért”. Főszabályként a letiltási rendelvény alapján a munkabér 33%-át kell levonni. Felmerülhet azonban olyan eset is, amikor az adósnak egyszerre több folyamatban lévő végrehajtási ügye van, melyek mindegyikében indokolt a munkabér végrehajtás alá vonása. A végrehajtási törvény erre az esetre egy „kizáró” logikai rendszert állított fel, melyben a munkáltatónak az alábbi szempontokat kell figyelembe vennie.

1. Meg kell nézni, hogy a követelések jogalapja miből áll. Ha eltérő jogcímen fennálló tartozásokról van szó, úgy a Vht. 165. §-ban megállapított kielégítési sorrendet alapul véve kell teljesíteni a levonást. (sorrendiség elve)
2. Amennyiben a kielégítési sorrendben ugyanazon pont alá eső több követelés áll fenn, úgy azok egymás közötti sorrendjét aszerint kell megállapítani, hogy az egyes követelésekre vonatkozó letiltások (a levonás alapjául szolgáló okiratok) közül melyik érkezett előbb a munkáltatóhoz (időbeliség elve). Ettől kivételes esetben a bíróság eltérhet és elrendelheti a követelések arányos kielégítését.
3. Amennyiben a követelések között nincs jogcímbeli különbség és eltérő időpontban érkeztek a munkáltatóhoz, úgy a munkavállalói munkabérnek legfeljebb 50%-áig is terjedhet a levonás, de fontos megjegyezni, hogy ez legfeljebb kettő letiltási rendelvény egyidejű teljesítését jelentheti. Ilyenkor az időben előbb érkezett letiltásra 33%-ot, míg az azt követő második rendelvényre 17%-ot fog levonni a munkáltató. Minden ezt követően érkezett letiltással kapcsolatos megkeresést a munkáltatónak elő kell jegyezni, (tehát nem kezdheti meg azok levonását is!) ami azt jeleni, hogy a korábban érkezett követelések kifutása után fogja megkezdeni azok teljesítését.

Meg kell említenem még azt az esetet is, amely a munkabér felső határa tekintetében megszabott eltérést szabályozza. Ha az adós az átlagtól eltérő magasabb munkabérben részesül, úgy a jogszabály a nettó munkabér tekintetében megengedi, hogy korlátozás nélkül végrehajtás alá vonható a havonta kifizetett munkabérnek az a része, amely meghaladja az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegének ötszörösét. Példával szemléltetve ez azt jelenti, hogy ha adós nettó munkabére 350 000 forint, úgy annak 33%-a 115 500 forint lenne, tehát 234 500 forintot kellene megkapnia a kötelezettnek. Azonban az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegének ötszöröse (142 500 forint) feletti rész korlátlanul levonható. Így a 234 500 forintból még 92 000 forint levonható, így fogja az adós megkapni a 142 500 forintot. Tehát 350 000 forint nettó munkabérből 33%-os levonás esetén 207 500 forintot kell elvonnia a munkáltatónak és 142 500 forintot kaphat meg belőle az adós. (idézet: Gyovai Márk / Wopera Zsuzsa Kézikönyv a bírósági végrehajtás foganatosításához)

Nem minden keresmény vonható végrehajtás alá. A Vht. 74. §-a felsorolja a letiltás alól mentes juttatások körét is, mely az alábbi keresményeket foglalja magába;

a) a nemzeti gondozási díj és a hadigondozottak pénzbeli ellátása, az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvény szerint járó életjáradék,

b) a települési támogatás, a rendkívüli települési támogatás, az aktív korúak ellátására való jogosultság keretében megállapított pénzbeli ellátás, az időskorúak járadéka, a munkanélküliek jövedelempótló támogatása, a gyermekek otthongondozási díja, az ápolási díj, a tartós ápolást végzők időskori támogatása,

c) anyasági támogatás,

d) a rokkantsági járadék és a vakok személyi járadéka,

e) az egészségkárosodásra tekintettel járó keresetkiegészítés, az átmeneti keresetkiegészítés, a jövedelemkiegészítés, az átmeneti jövedelemkiegészítés, a bányászok egészségkárosodási járadéka,

f) a törvényen alapuló tartásdíj, ideértve a bíróság által előlegezett gyermektartásdíjat is, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényen alapuló gyermekvédelmi pénzbeli ellátások,

g) a nevelőszülő részére a gondozásába ideiglenes hatállyal elhelyezett, átmeneti vagy tartós nevelésbe vett gyermek, utógondozói ellátásban lévő fiatal felnőtt ellátását szolgáló nevelési díj, külön ellátmány és családi pótlék,

h) az ösztöndíj, a tudományos továbbképzési ösztöndíjas munkabér jellegű ösztöndíjának kivételével [66. § d) pont],

i) a kiküldetéssel, külszolgálattal és munkába járással összefüggő költségtérítés,

j) a meghatározott kiadás fedezésére szolgáló összeg,

k) a fogva tartott adós részére a kapcsolattartó által célzottan befizetett összeg,

n) a fogyatékossági támogatás.

Ha a kötelezettnek ezen pontok valamelyike alá eső jövedelme van és egyéb vagyontárggyal nem rendelkezik, úgy a végrehajtási eljárás a Vht. 52. § d) pontja alapján szüneteltetésre fog kerülni.

A jogszabály kitér arra az esetre is, amennyiben adósnak megszűnik a munkaviszonya. A jogalkotó kifejezett célja volt a folytonosság fenntartása a levonások tekintetében, ezért a Vht. 78. § (1) bekezdésében úgy rendelkezett, hogy a jogviszony lezárásnál a munkáltató által kiállított papírok között szerepelnie kell az úgynevezett „munkáltatói tartozás igazolás”-nak is. Ezen okiraton fel kell tüntetni, hogy a munkabérből milyen tartozásokat, milyen határozat vagy jogszabály alapján, kinek a részére vont le a korábbi munkáltató. Fontos újítása a jogszabálynak, hogy a munkáltatónak arról is igazolást kell kiállítani, ha az adósnak nem állt fenn tartozása.

A Vht. értelmében az új munkáltató köteles lesz a tartozásigazolást az adóstól bekérni és a megkezdett letiltást folytatni. A munkavállalónak/adósnak pedig tájékoztatási kötelezettsége áll fenn az új munkáltatójával szemben, ugyanis a tartozásigazolás hiányáról az új munkaviszony létesítése előtt köteles nyilatkozatot tenni.

Végezetül a munkáltató felelősségét a levonások teljesítésével összefüggésben külön is szabályozza a Vht. Az már láthattuk, hogy a jogalkotó szigorú tájékoztatási és együttműködési kötelezettséget telepít a munkáltatóra a végrehajtási eljárás fennállása során. Ezen kötelezettség vétkes megszegése pedig megnyitja az utat a munkáltató mögöttes felelősségének megállapítására.

Ez azt jelenti, hogy amennyiben a munkáltató a munkabérre vezetett végrehajtással összefüggő kötelezettségeit vétkesen megszegi, a le nem vont összeg erejéig készfizető kezesként felel a végrehajtást kérőnek. (Vht. 79. § (1) bek.).

Ezen túlmenően a végrehajtást kérői érdekek további védelmét szolgálja a folytatólagos bekezdés is, mely lehetővé teszi a helytállás kiterjesztését a munkáltató munkavállalójával szemben. Ha a munkáltató alkalmazottja szegte meg szándékosan a levonással összefüggő intézkedési kötelezettségét és a munkáltatótól a le nem vont összeget nem lehetett behajtani, úgy a be nem hajtott összeg erejéig az alkalmazott készfizető kezesi minősége is megállapítható külön eljárás keretein belül.