Oltással a munkaviszonyért – azaz az egészségügyi dolgozók kötelező beoltása az alapjogok tükrében
Dr. László Vivien
A koronavírus világjárvány szakembert és laikust is egyaránt váratlanul érintett. A napi fertőzöttségi és mortalitási statisztikák erősen indikálták – és indikálják – a jogalkotó aktív magatartását a járvány lassításának tárgyában. Nem lehet vita akörül, hogy a betegellátásban dolgozók a járványhelyzet idején ki kell hogy vegyék a részüket a védekezésből, biztosítaniuk kell a rájuk bízott feladatok folyamatos ellátását. Ez persze kizárólag akkor lehetséges, ha megfelelő támogatás, védelem és információ áll a közreműködők rendelkezésére. A koronavírus gyorsterjedése közben a társadalom, a gazdaság egyes szektoraiban megállt az élet és elindult az egészségügyi ellátások átszervezése, az egészségügyi dolgozókat érintő szabályok kidolgozása. [1] A koronavírus elleni védekezés egyik eszközeként lépett hatályba a koronavírus elleni védőoltás kötelező igénybevételétől szóló 449/2021. (VII.29,) Korm. rendelet (továbbiakban: „R.”), mely 2021. szeptember 15. napjáig kötelezővé tette az egészségügyi dolgozó részére a SARS-CoV-2 elleni védőoltás felvételét. A jogalkotó kifejezett szándéka könnyen körülírható, tekintve, hogy R.-ben rögzítette, hogy amennyiben a foglalkoztatott védőoltás felvételét a munkáltatói felhívástól számított 15 napon belül sem veszi fel, és annak felvételét nem igazolja, illetve orvosi szakvéleményt nem mutat be, úgy jogviszonyát felmentéssel, illetve felmondás azonnali hatállyal meg kell szüntetni. Rögzítésre került, hogy ezesetben felmentési idő vagy felmondási idő és végkielégítés nem illeti meg. A jogalkotó azon alkotmányos cél érdekében rendelkezett erről jogszabályi szinten, hogy a betegek élete és egészsége védelmezve legyen. Indokolta továbbá az egészségügyi rendszer túlterheltségének és összeomlásának elkerülése is. A járvány terjedésének lassítása, a megbetegedések és halálozások számának csökkentése érdekében számos ország jogalkotása rendelkezett különleges intézkedések bevezetéséről, amelyek korlátozzák az emberek mozgását és a gazdaság egyes szegmenseinek működését. A járvány megjelenésével elkerülhetetlen ezen rendelkezések hatályba lépése és kikényszerítése, a kérdés ezekkel összefüggésben azonban legtöbbször azok alkotmányossága, az egyének döntési jogosultsága.
A R. hatályba lépését követően nagy számban fordultak az érintettek a védőoltások egészségügyi dolgozók számára való kötelezővé tétele miatt az Alkotmánybírósághoz. A típusindítványokat a jogszabályi előírásoknak megfelelően az Alkotmánybíróság Hivatala IV/3010/2021. ügyszám alatt egyesítette és az alkotmányjogi panaszt 2021. október 05. napján befogadta, majd ezt követően soron kívül járt el az érdemi vizsgálat során. [2]
Az alkotmányjogi panaszok szerint a R.-ben rögzített kötelező oltásfelvétel sérti az emberi méltósághoz való jogot, az egészséget, biztonságot és méltóságot tiszteletben tartó munkafeltételekhez való jogot, illetve a testi és lelki egészséghez való alapjogot. Az érintettek álláspontja szerint ésszerűtlen és aránytalanul súlyos a joghátrány annak esetén, ha az egészségügyi dolgozó nem veszi fel az oltást. [3] Szükségesnek tartom megjegyezni azonban, hogy a R. ugyanazon jogkövetkezményt rendeli el alkalmazni, amit a vétkes munkavállalói kötelezettségszegés esetében, tekintettel arra, hogy a munkavállalót sem felmondási idő, sem pedig végkielégítés nem illeti meg.
Az alapjogok lényeges tartalmát rendszerint a korlátozás szükségessége és arányossága kategóriájának segítségével állapítja meg az Alkotmánybíróság. [4] Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a R.-ben rögzítettek az egészségügyi ellátórendszer folyamatos működését, a betegellátás biztonságát, ezen államcélok keretei között pedig a társadalom tagjai, a betegek élethez és egészséghez való jogának érvényesülését szolgálja. Legitim célként ismerte el az Alaptörvény által garantált élethez és egészséghez való jogot, valamint az egészséghez való jog intézményvédelmi oldalának érvényesítését, a koronavírus-járvány egészségügyi, társadalmi, gazdasági hatásainak csökkentését, különösen az egészségügyi ellátórendszer folyamatos működését és a betegellátás biztonságát. A határozatban rögzítésre került, hogy az Egészségügyi Világszervezet álláspontja szerint a közegészségügyi célok elérése indokolhatja a kényszerítő jogi eszközök alkalmazását. Az érintett ügyben az oltás felvételének elmulasztása esetén valóban erős nyomást gyakorolt a jogalkotó, azonban kiemelendő, hogy direkt kényszerítést nem alkalmazott – ezzel biztosítva a szabad döntés meghozatalát, de erősen kifejezve az állami törekvést. Az Alkotmánybíróság határozatában kiemelte, hogy a védőoltásra való tényleges kötelezés az egészségügyi önrendelkezéshez való jog arányos korlátozásának minősül, így a támadott szabályozás szerinti szankció megalkotása nem eredményezett az indítványozók egészségügyi önrendelkezési jogába való aránytalan, és e jog lényeges tartalmát érintő beavatkozást. A határozatban deklarálásra került továbbá, hogy az előírt alapjogi korlátozás szükséges és arányos, ezért a R. alaptörvényes-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat az Alkotmánybíróság elutasította. [5]
A kötelező védőoltások alkotmányjogi vetületével a 39/2007. (VI.20.) AB határozatban foglalkozott az Alkotmánybíróság részletesen. Az alkotmánybírósági eljárás során nem kérdőjelezhető meg, hogy a védőoltások az emberi szervezet fertőző betegségekkel szembeni ellenálló képességének fokozását és a fertőző megbetegedések elterjedésének megelőzését hivatottak szolgálni. Tehát egyfelől az egyént védik a fertőzéstől, másfelől az egész társadalmat a járványok megjelenésétől. [6]
Jelen esetben egy speciális foglalkoztatási csoport esetében került előírásra az oltás felvétele, melynek beadatásáról az egyén önállóan dönthet. Tényként rögzíthető, hogy az alkalmazandó szankció valóban szigorú, hiszen amennyiben az egészségügyi dolgozó nem veszi fel a harmadik oltást, úgy jogviszonyát felmentéssel, illetve felmondással azonnali hatállyal meg kell szünteti felmondási idő alkalmazása és végkielégítés nélkül. Azáltal, ha a R.-ben rögzítetteknek nem tesz eleget az egészségügyi dolgozó, megállapítható álláspontom szerint a szándékos kötelezettségszegése. A hatályos jogszabályok alapján szándékos a kötelezettségszegés, ha valamelyik fél tisztában van azzal, hogy magatartása lényeges kötelezettséget sért, és a következményeket kívánja, vagy azokba belenyugszik. Az általános rendelkezések is szigorú jogkövetkezményeket rögzítenek arra az esetre, ha a munkavállaló szándékos kötelezettségszegése megállapítható. A jelen esetben megjelenő közérdekre tekintettel álláspontom szerint nem meglepő a R. szigorú szabályozása sem, szem előtt tartva azon tényt, hogy az alkalmazott rendelkezés nem minősül alkotmányellenesnek.
[1] Péter Vajer dr.; Orsolya Csenteri; János Szabó dr.; Ferenc Tamás dr.; Kalabay László dr.: Háziorvoslás a COVID-19- járvány idején, Orvosi Hetilap, 161. évf., 40. szám, 2020. október 04; 1699-1705 o. (továbbiakban: „Háziorvoslás 2020.”) 1700. o.
[2] https://alkotmanybirosag.hu/kozlemeny/az-alkotmanybirosag-megkezdte-a-vedettsegi-igazolvannyal-kapcsolatos-alkotmanyjogi-panaszok-erdemi-vizsgalatat (letöltés ideje: 2021.12.13.)
[3] IV/3010/2021. AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról [ügytárgya: A koronavírus elleni védőoltás kötelező igénybevételéről szóló 449/2021. (VII. 29.) Korm. rendelet 1. § (6) és (8)-(10) bekezdése elleni alkotmányjogi panasz (egészségügyi dolgozók kötelező védőoltása)] (továbbiakban: „IV/3010/2021. AB”).
[4] Kiss Barnabás: Az alapjogok korlátozása és a közérdek, Acta Universitatis Szegediensis: Acta juridica et politica, 2007. 69. Tom. 1-48. Fasc. 401-416. old.; 413. o.
[5] IV/3010/2021 AB.
[6] AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG 3080/2019. (IV. 17.) AB HATÁROZATA: AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG HATÁROZATAI – Az Alkotmánybíróság hivatalos lapja, 2019. április 17., 2019. 12. szám., 674-678. o.